Címlap A teremtés

A teremtés

E-mail Nyomtatás

   Nem volt más kezdetben, csak a végtelen feketeség, a tátongó űr, Ginnungagap. Sem szárazföld, sem tenger, zöldellő fű és kék égbolt sem létezett még.

   Ősidőkben, mielőtt a földet megalkották volna, megszületett északon Niflheim, a fagyos Ködország: kellős közepén a Hvergelmir-forrás eredt, ahonnan tizenegy méregfolyam, az Elivagar fakadt. Délen ugyanekkor Múspellheim támadt, egy forrón perzselő, tűzlepte vidék.

Lassan hömpölygött északon a tizenegy folyó, s a vízfelszínen tajtékzó méreg, akár kohóban a salak, kezdett megszilárdulni, majd jéggé dermedni; midőn pedig ennek következtében a folyók végleg megrekedtek, legfelül a jég mindenütt befagyott. A méregből permetező súlyos pára hóharmatként csapódott le a felszínen, mely rétegről rétegre rakódott egymásra. Miként ez a jeges dér kezdte kitölteni az űr északi felét, úgy Múspellheimből is egyre csak áradt a szikra és a tűz, amitől a Ginnungagap közepében langyos, lágy levegő ült meg. Eközben az északról áramló zord hideg és a dél felől sugárzó forróság mind közelebb került egymáshoz, egészen addig, amíg Múspell izzó hője felmelegítette Niflheim jegét, mely aztán már olvadva csepegett. Végre a hőség borzasztó erejétől életre serkentek a jégcseppek, és az űr közepén alakot kezdett ölteni belőlük egy emberforma lény, az óriás Ymir.

   Ahogy aztán a dér tovább olvadt, előbukkant lassacskán egy hatalmas tehén, Audhumla: tőgyéből négy tejfolyam ömlött szerte, ezzel táplálta Ymir óriást. A tehén mindeközben eleség gyanánt a sós jeget nyalogatta, amikor a jeges sziklából egyszerre hosszú hajfürtök kezdtek előtünedezni; másnapra már a fej vált láthatóvá, s harmadnapra kiszabadult egy délceg, hatalmas és erős óriás, Búri.

   Mialatt Ymir aludt, a teste megizzadt, s bal hónaljából óriáspár fogant; ahogy aztán egyik lábát a másikhoz dörgölte, életre kelt egy hatfejű óriás, Thrúdgelmir. Búri ugyancsak maga nemzette Borrt, ki utóbb Bestlát vette asszonyául, a déróriás Bölthorn leányát; majd Borrnak és Bestlának idővel gyermekei születtek: Ódin, Vili és Vé, az első ász-istenek.

   Ódin és testvérei az idők hajnalán Niflheimben éltek a déróriások között. De azok száma csak nőttön-nőtt, s a három ász végül megölte Ymirt, és ahol az óriás elhullott, sebeiből annyi vér ömlött szerte, hogy egész fajtája odaveszett. De volt köztük egy bölcs óriás, Bergelmir – Thrúdgelmir fia, Ymir unokája –, ő meg asszonya csónakon menekült el, és Niflheim távoli vidékén telepedtek le; óriások új nemzedéke származik tőlük.

   Az ászok pedig megragadták Ymir tetemét és a Ginnungagap közepébe vetették, aztán megalkották belőle a világot: véréből a folyókat, tavakat, tengereket, húsából a termőföldet; csontjaiból a hegyeket, fogaiból és törött csontdarabjaiból a köveket, sziklákat formálták, haja meg fákká, erdőkké lett. Ymir koponyájából az égboltot teremtették az istenek, aztán fogták az óriás agyvelejét és felhajították a magasba, abból lettek a felhők. Szemöldökéből a minden élőnek földjét körülvevő erődöt, Midgardot építették, hogy a déróriásoktól védjék leendő lakóit.

...

   Egy Mundilföri nevű óriásnak és feleségének, Glaurnak volt egy fia meg egy lánya. A két gyermek oly ragyogóan szép volt, hogy apjuk a leányt Napnak, a fiút pedig Holdnak nevezte el. Ez aztán az isteneknek is a fülébe jutott, ámde ők nemtetszéssel fogadták e vakmerőséget; elvitte hát Ódin és az égbe helyezte a testvérpárt, hogy attól fogva a leány a napot vezesse, fivére meg a hold járását irányítsa. A testvérek lovak vonta szekeret hajtanak, s ha úgy tűnnék, mintha Nap és Hold menekülne valami elől, az bizony nem véletlen, hisz mindkettőjük nyomában ott lohol szakadatlan két hatalmas farkas: Napot Sköll kergeti, míg annak testvére, a Hati nevezetű, Holdat üldözi, ezért aztán igen szaporán kell az égen átszáguldaniuk, nehogy az ordasok utolérjék őket.

 

alt

J. C. Dollman: A Sólt és Mánit üldöző farkasok (1909)

 

 

 

Figyelem!
A honlap teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll!
(1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról)

Az oldalon megjelenő mű, "A skandináv mitológia" egyetlen része sem másolható, nem formázható, nem alakítható át és nem továbbítható
semmilyen módon és eszközzel, elektronikus, mechanikus, fénymásolási, hangfelvételi vagy egyéb úton sem, továbbá
semminemű felhasználás, terjesztés, újraközlés vagy fordítás nem törvényes a szerzői jog tulajdonosának írásos engedélye nélkül!