Az idők kezdetén kicsinyke fa bújt elő a világ kellős közepéből és bontotta ki első leveleit. E szent kőris ágai aztán, ahogy felcseperedett, lassan átszelték a mindenséget, s koronája a kilenc világ ege fölé borult. Ez Yggdrasil, a skandináv mitológia gigantikus Világfája. Az eurázsiai ősvallásokban mindenütt ismerték a világ- vagy életfát, ez nagy valószínűséggel az emberiség egyik legrégibb kozmogóniai felfogása. Az északi germán elgondolás szerint alapjában e kőrisfa a mindenség tér- és időbeli mértéke, az istenek, az álfok, az óriások, a törpök, az emberek és a holtak birodalmának egyesítője. A skandináv hitszemlélet három nagyobb egységre osztja a világot: a fellegekben Ászföld, Vánhon és Álfhon terül el, középütt Óriáshon, Törphon és Középfölde fekszik, alant pedig a Tűzföld, Ködhon és Hélhon lelhető.
Yggdrasil, vagy amiként nevezni szokták még, Mímir-fája három óriási gyökere egy-egy térségbe nyúlik: egy az istenek, a másik az óriások, a harmadik a holtak birodalmába. Minden gyökér alatt forrás fakad. Niflheimben ered Hvergelmir, a Zúgókatlan, mellette a Holtak-partja húzódik, a bűnhődő gonosztevők otthona. Asgard gyökere alatt Urdarvellir, a Végzet-forrása patakzik, melynek varázsereje megvédi Yggdrasilt a korhadástól. Bármi, amit ez a víz érint, fehérré változik. Itt tartják tanácskozásaikat az istenek, és itt élnek a Nornák, három vén boszorkánynővér, a sorsok fonalainak szövői. Az Óriáshonba nyúló gyökér alatt lapul Mímisbrunnir, Mímir-forrása, a tudás és bölcsesség titkos eredete. Őrzője, az óriás Mímir nem engedi, hogy vizéből bárki igyon; egyedül Ódin ihatott abból, de csakis fél szeme árán.
A Világfa körül különféle teremtmények élnek. Az ágak között, azok hajtásait legelészve, négy szarvas, Dáinn, Dvalinn, Duneyr és Durathrór bóklászik. Niflheimben, a kőris harmadik gyökere mellett lakozik Hvergelmir forrásának őrzője, a borzasztó Nidhögg sárkány: Naströndnél, a Holtak-partjánál szívja a tetemek vérét, miközben Yggdrasil gyökerét is unos-untalan rágja-gyötri – s végzi azt még sárkánykígyók egész raja, többen, mint bárki gondolná, mindannyian azzal fenyegetve, hogy a fenséges világfát elsorvasztják.
...
Látható, a fa sok gyötrelmet áll ki: lombját szarvasok legelik, törzsét rothadás emészti, gyökerét sárkányok rágják. Szüntelen gondoskodást igényel ezért a Világfa, melyet a sorsnővérek, Urd, Verdandi és Skuld végeznek minden áldott nap oly módon, hogy ágait a forrás bűvös vizével és iszapjával öntözgetik. E fehér színű gyógyír a szent kőrisfáról harmatként hull a földre, mit az emberek mézharmatnak hívtak, s amely varázslatos nedűt a méhek táplálékául véltek.
A gyógyító erejű gyümölcsöket termő Yggdrasil bámulatos életadó és -őrző hatalommal bír: a világ romba dőltekor még a túlélő emberpár – Lif és Lifthrasir, Élet és Életszomj – is a fa tövében húzza meg magát, s a kőris ágairól hulló mézharmat szolgál kettejük eledeléül, mígnem előjöhetnek és újranépesíthetik a földet. Mindaddig, amíg Yggdrasil zöldellő marad és új hajtásokat hoz, a világ és az Élet létezni fog.
…
[2] Vedurfölnir a sas tanácsadója, minthogy az északi ‘héja a sarokban’ szólás titkos tanácsnokot jelentett.
< Előző | Következő > |
---|